Hogyan állítható meg a pánikroham?

Ne pánikolj – hányszor is halljuk ezt mostanában? Könnyű ezt mondani... A pánikroham hirtelen jön, és rendkívül intenzív szorongásos élmény. Eleinte nem is tudod, mi történik veled. Bárhol és bármikor megjelenhet, és ha évekig tart, generalizált szorongást, valamint depressziót is okozhat.

Tünetek

Egy pillanatnyi veszélyhelyzetben vagy akut stresszhelyzetben mindannyian tapasztalhatunk pániktüneteket. Viszont amikor a pánikrosszullét ok nélkül jelentkezik vagy ismétlődik, heves szívdobogással, fulladásérzéssel, mellkasi szorítással, izzadással jár, és bizonyos helyek vagy emberek elkerülését eredményezi, akkor már pánikzavarral állunk szemben.

A pánikzavar további lehetséges tünetei: gombócérzés a torokban, szédülés, ájulásérzés, hőhullámok, hidegrázás, remegés, kontrollvesztéstől vagy megőrüléstől való félelem, a valóságtól való elszakadás (derealizáció) vagy az önmagától való eltávolodás (deperszonalizáció) érzése.

A felsorolt tünetekkel jellemezhető, rohamszerű pánikállapot többnyire gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, majd 20-30 perc alatt megszűnik.

Eszternél 21 éves korában, édesanyja váratlan halálát követően jelentkeztek szorongásos tünetek. Kezdetben csak kórházak környékén, illetve zárt helyeken, például liftben érzett enyhe kényelmetlenség érzést. Igyekezett elkerülni a tüneteket kiváltó helyszíneket, azonban rövidesen – ahelyett, hogy nyugodtan folytathatta volna a megszokott életvitelét – épp az ellenkező hatás jelentkezett. A szorongás súlyosabbra fordult: fuldokolni kezdett a metrón, fehér köpenyes dolgozókat látva pedig úgy érezte, elájul. Amikor a rohamoktól rettegve szinte már az utcára sem mert kimenni, és a pánik az egyetemi tanulmányai folytatását is veszélyeztette, pszichoterápiára jelentkezett, ahol a tünetek kognitív viselkedésterápiás és testi tünetek kezelését szolgáló módszerekkel sikeresen és tartósan elmúltak.

Mi tartja fenn a szorongást?

Abban, hogy a tünetek nem szűnnek meg – ahogy Eszter esetében sem múltak el pusztán attól, hogy többé nem szállt liftbe, és kerülni kezdte a kórházakat –, fontos szerep jut a testben és az elmében zajló jelentésadási folyamatoknak. Az első pánikroham után gyakran alakul ki tartós szorongás, rettegés egy következő rosszulléttől. A "megőrüléssel" és a "súlyos betegséggel" összefüggő, félelemmel teli gondolatok egyre növelik a szorongásérzést. A környezet sokszor tanácstalanul áll a helyzet előtt, és a "Szedd már össze magad, ne pánikolj!", "Ez csak akarat kérdése!" mondatokkal bíztatják a rosszulléttel küzdőt. Mindez tovább erősíti az ördögi kört, és azt kezdjük gondolni, hogy valami komoly baj van velünk. Ez szégyenérzetet és további félelmeket szül, és egyre távolodunk a korábbi hétköznapi tevékenységektől, a kapcsolatok pedig leépülhetnek.

A pánik beszűkíti látásmódunkat és fékezi a racionális gondolkodás képességét. A testünk adrenalint, kortizolt és más olyan hormonokat termel, amelyek vészhelyzetet jeleznek. Ezek a hormonok okozzák a fentebb említett fizikai reakciókat.

A pániktünetek valódi oka mindig egyénileg derül csak ki, ma már tudjuk, hogy generációkon keresztül is átívelhet, amely gyakran más szorongásos tünetekben (is) jelentkezik. A pajzsmirigy túlműködés, mitrális billentyű prolapszus és más állapotok vagy betegségek is hozzájárulhatnak a pániktünetek megjelenéséhez.

A szervi elváltozások kizárásának fontossága

A jellegzetes testi panaszok miatt gyakran valamilyen testi betegség - például szívbetegség - gyanúja merülhet fel, ezért nagyon fontos szakorvossal a szervi elváltozások kizárása a pszichoterápia megkezdése előtt. Az erre irányuló vizsgálatokkal kapcsolatosan érdemes a háziorvoshoz, illetve a tünetek függvényében neurológushoz vagy kardiológushoz fordulni.

A pániktünetek kezelése

Orvosok, pszichiáterek általában gyógyszeres kezelést javasolnak a pánikrosszullétek enyhítésére. Ilyenek például a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI), a benzodiazepinek, a béta-blokkolók vagy a szelektív norepinefrin-visszavétel gátlók (SNRI).

A pániktünetek kognitív viselkedésterápiás kezelése azonban tudományos kutatások szerint rendkívül hatékony. Hatása tartós, a terápia befejezését követően is fennmarad. Az ülések során megtanulod felismerni, majd korrigálni a testi reakciók katasztrofizálásából eredő negatív gondolatokat, amelyek – amint említettük – a pánikrohamok kialakulásában és fenntartásában fontos szerepet játszanak. Ezzel párhuzamosan hangsúlyt helyezünk a helyzetek reálisabb értékelésének kialakítására, különböző stressz- és szorongáskezelési technikák elsajátítására, illetve az ún. elkerülő viselkedések leépítésére.

Eszter esetében például fontos volt, hogy – kezdetben baráti-ismerősi segítséggel, később önállóan – kilépjen az utcára, bejárjon az egyetemi előadásokra, és alkoholfogyasztás nélkül is képes legyen beszélgetni a barátaival. Az ülések többnyire a számára veszélyesnek tűnő helyzetek elemzésével kezdődtek. Például azzal, hogy milyen gondolatai támadnak a mozgólépcsőn lefelé haladva, majd a metrón utazva, és hogyan lehetne mindezt ésszerűbb, valósághűbb gondolatokra cserélni. Képes-e a „Ha ennyire ver a szívem, 5 percen belül infarktust kapok” mondat ismételgetése helyett olyasmit mondani magának, mint például „Egy kissé gyorsabb a szívverésem, mert futottam a buszig. A kardiológiai vizsgálat eredményei szerint teljesen rendben van az egészségem. Ha egy kicsit várok, és odafigyelek a légzésemre, a szívverésem rövidesen visszaáll a nyugalmi állapotra”? Annak érdekében, hogy Eszter ismét képes legyen kontrollálni a saját teste történéseit, azaz feszült helyzetekben is megnyugodhasson, a terápiás ülés második felében relaxációs gyakorlatokat (autogén tréning, mindfulness) sajátított el.

Pánikrohamokkal küzdők esetében kiemelten fontos a kezelés mielőbbi megkezdése, ezzel megelőzve az esetleges másodlagos problémák, mint amilyen az életminőség romlása, a beszűkült, elkerülő viselkedés, a szociális elszigetelődés, az egészségkárosodás vagy addikciók kialakulását. A pszichoterápia enyhébb esetekben a gyógyszeres kezelés helyett, súlyosabb esetekben amellett ajánlott. Amennyiben nincs egyéb kizáró tényező, a rendszeresen végzett testmozgás is hatékony kiegészítője a terápiának. Még többet tehetsz a javulásodért a különböző relaxációs technikák - például autogén tréning - és légzőgyakorlatok elsajátításával.

Tehetünk-e valamit a pszichoterápiás kezelésen túl?

Pszichoterápiában a pánik tüneteit összetettebben, személyre szabottan és a gyökerénél igyekszünk kezelni olyan módon, hogy azok ne térjenek már vissza többé. Emellett azonban otthon is kipróbálhatsz néhány olyan módszert, amelyek segíthetnek enyhíteni a tüneteket.

Mit tehetek ilyenkor? – kérdezheted.

Ne akard ilyenkor a pánikrohamot elmulasztani. Ha erre ráfeszülsz, a szorongás felerősödik. A pánikot fenntartó egyik fontos tényező az ijedtség (pánik!), amely megfoszt az ésszerű gondolkodástól, és jövendőmondásba eshetsz: "Most már ez mindig így marad." Ilyenkor várj egy kicsit, hogy visszaszerezd a józan gondolkodásod és koncentrálásod. Emlékezz, és tudd, hogy elmúlik magától. Amit ilyenkor tehetsz: helyezd magad kényelembe – bármilyen furán is hangozhat ez – és engedd, hagyd, hogy a rosszullét magától elmúljon.

Annak ellenére, hogy pánik esetén erős késztetés tör rád, hogy elmenekülj a helyzetből, egy kicsit told el ezt a döntésed. Maradj a helyzetben. Nem kell elszaladnod ahhoz, hogy megkönnyebbülj. Hagyd, hogy a megkönnyebbülés érkezzen meg hozzád.

Használd ki az alkalmat arra, hogy megfigyeld, hogyan alakul ki a pánik, és hogyan érdemes rá válaszolni. Erre az egyik legjobb módszer a háromoszlopos gondolatnapló vagy pánik napló kitöltése.

A napló segít a pánikroham fontos jellegzetességeinek megfigyelésében, így idővel sokkal hatékonyabban tudsz válaszolni rájuk.

Klienseim gyakran elmondják, hogy pusztán a napló kitöltése segít a lenyugvásban. A gondolat- és pánik napló kitöltésével kikerülsz az áldozat szerepéből, és megfigyelőként leszel jelen a helyzetben.

A hasi légzés az ellazulás légzése, ezért nyugalmi állapotban ezzel is készítsd, tanítsd a testedet a kiegyensúlyozottság létrehozására.

Egyik kliensem az alábbi kérdést tette fel magának a pánikrohamok alkalmával: Veszély van vagy ez csak egy diszkomfort? Az alábbi belső párbeszédet is létrehozhatod ilyenkor:

1. Rendben, ha jönni akar, hát jöjjön a roham! Ez egy jó lehetőség arra, hogy gyakoroljam a megküzdési készségeimet.
2. Válaszold meg a "Mi van, ha...?" félelmeidet ezzel "És akkor mi van? Lehet, hogy megijedek, de aztán ismét lenyugszom."
3. Nincs azzal semmi gond, ha félek.

A pánik akkor erősödik, ha elképzeljük, hogy valami rossz történik velünk a jövőben vagy a múltban. Ezért társulnak majdnem mindig a pánikrohamokhoz a "Mi van, ha….?" gondolatok. Térj vissza ahhoz a tevékenységhez, amit a pánikroham előtt végeztél, és kerülj kapcsolatba a körülötted lévő emberekkel és tárgyakkal. Ha egy bevásárló központban vagy, térj vissza a vásárláshoz, a címkék olvasásához, az árak összehasonlításához, kérdések feltevéséhez. Ha a fókuszt és energiáidat a jelen környezetedre helyezed, nagyobb eséllyel múlik el a roham.

Azonosítsd be a roham közben leginkább befeszült testrészeidet, és lazítsd el őket. Ezt akár progresszív relaxációval is megteheted: szorítsd ökölbe a kezeidet, lábaidat, vállaidat, állkapcsodat, majd lazítsd el ezeket az izmaidat. Ne hagyd, hogy lélegzeted visszafojtott legyen és befeszülten állj a helyzetben, mert ez csak felerősítheti a rohamot.